Ján Jancsovic: A Madách család, az alsósztregovai evangélikusok donátorai (ajándékozói)

Madách kastély

Alsósztregova és evangélikus egyházának történelme szorosan összefügg a Madách családdal, melynek öt  évszázadon át itt volt a székhelye. Ez a nógrádi család meghatározta a község fejlődését. Szlovák egyháztörténészek már régebben publikálták, hogy a Madách család, a Zólyom megyei, Cserényből származott. A 16. században, a reformáció időszakában, a falu tulajdonosa Madách Péter kapitány lett, aki a török fogságból tért haza. Protestáns hatásra evangélikus lett.
Fia, Gáspár (Alsósztregova 1590), két nyelven irt verseket – szlovákul és magyarul. Nagybátyja, Rimai János, költő és diplomata volt. Gáspár különböző funkciókat töltött be. Nógrád megyében és közben alkotott. Alkotásait a ránk maradt kézírásos gyűjtemény alapján ismerjük, melyet Rimay János és Madách Gáspár kódexe néven ismerünk. Vicces és szatirikus költeményeket irt. 1620 után írta pl. a Reverende páter, pan farár potrensky (Atya, Mr. pap potrensky) című vicces, korhely verset. Jelentős személyisége volt az evangélikus egyháznak Madách János, Nógrád megye alispánjának, Madách Lászlónak, a fia. Ő szintén jogász, földesúr és versíró volt. A protestáns mozgalmon belül pénzügyileg támogatta az evangélikus egyházat és védte  Bécsben. Temetési éneke 1743-ban megjelent a Tranoscius evangélikus kancionálban (strófákba, azaz versszakokba szedett, metrikus, azaz időmértékes ének, a reneszánsz kor óta).  Ezen kívül még ismertek, szlovák és latin nyelvű, alkalmi dicshimnuszai. 1768-ban halt meg.
A 17. században a Madách család egy kisebb középiskolát tartott fenn, melyen neves szlovákok tanultak, köztük Bél Mátyás is. 1569-től ismertek az itt szolgáló papok nevei. Pl. 1639-1647 Pilárik István, 1665-1676 Nikléci Baltazár, 1760-1766 Csenynszky János, aki lisszaboni földrengést verses krónikába foglalta.

 Madách Imre

Madács Imre, az alsósztegovai evangélikusok donátora (adakozója)

Az itteni lelkészek szeniorok (korelnökök) is voltak – 1655-1661 Fidiciusz János, 1721-1732 Hojcsi János, 1755-1757 Sztrányavszky János. 1716-ban itt született a polihisztor, pedagógus,  Bél Mátyás munkatársa, Szeverini János. 1909 és 1925 között itt volt lelkész a mijavai születésű Maliarik Pál, aki a Kékkői járás vezetője volt. Sírja a helyi evangélikus temetőben található. Utána Hrdlicska Lajos volt a lelkész 1948-ig, aki Szlovákkomlóson nőtt fel.
A Madách család jeles támogatója volt az evangélikus egyháznak, még azután is miután áttértek a katolikus vallásra. 1652-ben, Madách János volt a fő támogató, Libertstei Mihállyal és Ferenccel. 1653-ban, amikor az egyházközösséget meglátogatta Lányi Dávid főfelügyelő – Madách János köszöntötte. 1717-ben az egyház felügyelője Madách László volt. Az 1653-ban épült templomot, 1758-ban, tűz pusztította el, ekkor  károk keletkeztek  a kastélyban és az iskola épületében is. A templom épületét 1819-ben építették újjá, klasszicista stílusban, a tornyát azonban csak 1923-ban építették fel Maliarik Pál lelkész segítségével.
 

Madách Imre szülőháza

Az új iskola építése

Az alsósztregovai evangélikusoknak már régebbtől volt iskolája, 1814. január 30-án azonban úgy határoztak, hogy új iskolát építenek. Az építésnek jelentős segítséget nyújtott, az akkor már katolikus, Madách Imre és Sándor. Madách Sándor és anyja, akik 1811-ben tértek át a katolikus vallásra, 40 aranyat adott, Imre pedig 30 aranyat és telket istállóval és óllal együtt. Dúbravicky Péter felügyelő 30 aranyat adott. A falazott iskola épületre a községek a következő kulcs szerint adakoztak: Alsósztregova 40 arany, Kislibercse 20 arany, Tótkisfalu 15 arany, Tótkelecsény 15 arany. Az egyházközösség kurátora Korbel György-,  a sekrestyés pedig Ferko György volt.
Mint látható, a Madách család annak ellenére, hogy katolikusokká váltak, jó viszonyban maradtak az evangélikusokkal. Pl. Bukva György evangélikus lelkész volt Madách Imre keresztapja és Henrici Ágoston lelkészt kérte meg a Madách családot, hogy simítsa el az író feleségének, Fráter Erzsébetnek, a hűtlenségét. Meg kell említenem, hogy a Madách családban a magyar nyelvet használták, de a papok a templomban és a gyülekezet tagjaival a szlovák nyelven beszéltek. Henrici Ágostontól verses alkotások maradtak ránk, szlovák hatású cseh nyelven.

 
Emléktábla

                         Töredékek a gazdag múltból
                         Tanítói vokátor (kinevezés, meghívás)

Az újjáépített iskola tanítója, az én egyik ősöm, Jancsovic János lett, meghívása (kinevezése) előtte  tanított  Kis-Zellőn, Nógrádszentpéteren és Szennán. Az ő megújító vokátora (kinevezési okmánya, meghívója), 200 évvel ezelőtt, így nézett ki:
1, Mindegyik földterületnek 7 és 1/3-nyia, összesen 22 kil őt illeti és a rajta elvégzendő munkákat a hívek végzik el.
2, A három dombon mezőre jogosult, melyet a hivők kaszálnak, takarítnak és behordanak.
3, Van kenderese és káposztása.
4, a) a falutól, az ekével rendelkező gazdáktól és a házzal rendelkező jobbágyoktól 12 kil, a pásztoroktól egy mérő árpa, a molnároktól fél kil.
4, b) az idetartozó részek – Kislibercse 5 kil
                                    - Tótkisfalu 3 kil
                                    - Tótkelecsény 3 kil
4, c)  Dubraviczky Péter és Pongrácz Baltazár méltóságos uraktól szeretettel 1 kil.

[Magyarázat: A Néprajzi Lexikon alapján, a kila a szántóföld vagy más mezőgazdaságilag hasznosítható területek meghatározására szolgáló nem hivatalos, népi mértékegységek egyik mérőszáma. Az elnevezések eredetileg a földterület vetőmag befogadóképességét jelölték (köböl, mérő, véka, kila). Ezekre a régi népi területmértékekre jellemző, de térfogategységre vonatkozó, mértékekre jellemző volt, hogy vidékenként, tájanként, helységenként más a tartalmuk és a jelentésük. A Lexikon magyarázatában olvasható: kilás föld vetőmagigény-eredetű területmérték. Akkora terület, amelynek bevetéséhez egy kila vetőmag szükséges. Ez a terület a 18. században kb. 500–850 négyszögölnek felelt meg. Az írásban szereplő településre vonatkozóan a nógrád kila = 46,8975 liter (kerekítve: 1 kila = 47 liter) volt a használatos.]

 
Anyakönyv első oldala 1759-ből

5, Fa
a) a falutól 8 kupac
b),  - Kislibercse 3 kupac
      - Tótkisfalu 3 kupac
      - Tótkelecsény 3 kupac

[Megjegyzés a kupac méretéhez: Ez a népi méretarány hossza és magassága függött a fa átmérőjétől, állapotától, korhadságától, minőségétől, fajtájától, kérgezettségétől. Mind ezek fatermékenként változó. A kupac, vagy sarang, normálméretben, 1 űrméter, ami 1x1x1 méter, azaz 1 méter hosszú-, 1 méter széles-, 1 méter magas farakás.
Néhány tájékoztató adat: kemény lombos tűzifa:    1x1x1,75 méter
                                      lágy lombos fenyőfa:    1x1x1,7   méter,
                               kemény lombos forgácsfa:    1x1x1,6   méter,
                                              lágy lombos fa:    1x1x1,5   méter,

6, Az évfordulókon 3 kantáció (énekes mise kántorral) van mind a négy településen. Ezen kívül egy kantáció Mártonkor és hostitácó (a szó helyesen írva hospitáció = vendégvárás, megvendégelés) karácsonykor.
7, Balázskor lavidáció (lavidácio helyesen laudatio = dicséret, vagy dicsőítő beszéd) és Gergelykor ováció (helyesen írva ovatio = újjongás, örvendezést, ünneplést jelent)
8, Patrónusunknak (= pártfogónknak, védőszentünknek) testiváció (a szó helyesen testificatio, ami tanuskodást, tanuságtételt jelent)
9, Minden diáktól 1 arany és egy kupac fa.(hozzájárulás a költségekhez, azaz „tandíj”)
10, Az offertóriumból minden 3. a gyónásból minden 6. pénz illeti. (offertorium = felajánlás, adomány perselypénzként vagy külön gyűjtésként jár a lelkésznek. Gyónás esetén: Luther Márton életében az evangélikusoknál is volt gyónás, ebből adódhat, hogy minden hatodik pénz megillette a lelkészt.)
11, Temetéskor az énekért 8 garas illeti, versért 1 arany. (Katolikus vidékeken a kántor búcsúztatta – versbe szedett énekkel – a halottat, ezt versenként honorálták.)

Az alsósztregovai evangélikus templom

Az új harang kongása

„Emlékezés az új harang megszólására, miután a Median harangot újra öntötték” – ezzel a címmel található egy bejegyzés az alsósztregovai evangélikusok jegyzőkönyvében. Az írás a templomharang megkárosítását írja le, melyet az ottani fiatalság okozott. 1829. április 20-án, Húsvét hétfőjén, Bukva György tiszteletes kihirdette, hogy vasárnap a fiatalok, akik a toronyban voltak, összevissza kongatták a harangokat és ezzel nagy kárt, okoztak. A középső harang, a median, úgy elrepedt, hogy nem lehet már használni. Bukva tiszteletes, aki 41 évet töltött el ezen a poszton, felszólította a híveket, hogy adakozzanak az új harangra. Felszólította a szülőket, kiváltképp az anyákat, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek gyermekeik nevelésére. Az anyákat azért, mert haszon céljából otthon pálinkát főztek és ez lehetett az oka a fiatalok viselkedésének. A jegyzőkönyvben megtalálható a 66 adakozó névsora, akik 98 aranyat adományoztak erre a célra. Legtöbben 1 aranyig, a helyi földesúr Madách Imre, az író apja, aki katolikus volt, 20 aranyat adományozott. Nem véletlen, hogy az író keresztapja, 1823-ban, Bukva György evangélikus pap lett.
Az új harangot a losonci Heidelberg Mihály készítette és 120 aranyba és 40 garasba került. A gyűjtésből összeadott és a tényleges költség közötti különbséget, 22 arany, 40 garast az egyházi pénztár fizetett ki. A jegyzőkönyv szerint 1856-ban ez a harang is elrepedt. Az új harangot, amely 30 kg-mal volt nehezebb az előzőnél, a besztercei Preis harangkészítővel öntették.

 
 
Jegyzőkönyvi részletek

A kastély épülete

A Madách kastély

1758-ban, a vecsernyei (esti imádságos) istentiszteletkor, a parókia egy része leégett. Az 1798-ban újjáépített parókia nem felelt meg az elvárásoknak, és ezért 1860-ban új, már falazott parókiát építettek. Az építést a felsőzellői kőművesek végezték, akiknek jó hírnevük volt. A falakat 200 aranyért húzták fel, további 10 aranyba került a gang bevakolása és 4 aranyba a tűzfal. A tetőszerkezethez a fenyődeszkák és a gerendák 356 aranyba kerültek. Az ácsot, akit 140 aranyért fogadtak fel, ittasság miatt  le kellett cserélni. Az ablakok, az ajtók és a padlók 210 aranyba kerültek és Losoncon készültek. A tetőcserepeket Poltáron  150 aranyért-,  a kerítéshez a téglákat  53 aranyért vették. A 3 kályháért, a felállításukkal együtt, 34 aranyat fizettek. A többi anyagért és munkáért, az egyház, 1323 aranyat és 63 garast fizetett. Az építkezéshez, az egyházon kívül, 100 arannyal járult hozzá  az író, Madách Imre. Az építésre, törvényes kamatra, hitelt adtak a nógrádszentpéteri Vaskor János – 400 aranyat és a horpácsi egyházfelügyelő Sontágh Pál – 300 aranyat. Az egyházközség kurátora Ferko Márton volt, egyházfiaik pedig Tótkelecsényben Hugyec György, Tótkisfalun Makovnik Pál, Kislibercsén Gyalog Pál és Alsósztregován Bacsúr Ádám. A parókia építésének tiszteletére Henríci Ágoston, az akkori alsósztregovai pap, verset is irt.

Který sám dum stavíš silný hospodine,
k tobě vroucí prosba lidu tvého plyne.
Čos skrz nás učinil cirkvi každodenní,
nech nám to neštestí  v prach popel nezmeni.
Ty sám, který velíš životu všelikému,
nedaj ten dum zrušit’ k želi lidu tvému.
Co naše mozole težsce vystaveli,
uč se kdo žit budeš, z toho každou chvíli.

Madách emlékmű a kastély mögötti parkban

A jelenkor

Alsósztregovai életkép

Alsósztregrovába vezető út

A nógrádi egyházmegyének, 1918-ban, a monarchia széthullásakor, 47 egyházközsége volt.  Ebből 17 esett Magyarország területére, melyekből kettő  kivételével, szlovák telepesekkel hozták  létre. A szlovák oldalon maradt 30 gyülekezet,  31 752 evangélikus hivővel.
Az alsóesztregovai gyülekezetnek, 1924-ben, 721 tagja volt.  Ide tartoztak a tótkisfalusi, a tótkelecsényi és a kislibercsei evangélikusok is. Hosszú ideig Alsósztregova evangélikus többséggel rendelkezett, később azonban a katolikus szlovákok ideköltözésével és az itteni evangélikusok természetes csökkenése miatt,  a múlt század második felében már, a katolikus hitvallásúak voltak túlnyomó többségben. 1948-tól 1988-ig a falu lelkésze Podhradsky György volt. Halála után, a falunak, nem volt állandó papja. Jelenleg, is a nógrádszentpéteri lelkészasszony, Jana Stiastna látja el az egyházi teendőket.

Jana Stiastna

Az egyházközösség 300 tagot tart nyilván.  Istentiszteletet minden második vasárnapon tartanak. A felügyelői tisztet Slávka Csernáková tölti be. Az egyházközség ugyan kis létszámú, de ápolják a tradíciókat és példásan törődnek a templomról és a parókiáról. Az utolsó években mindkét épület rendbe tették. 2009-ben restaurálták az oltárt és az orgonát. Ugyanebben az évben, a parókián, a Madách napok alkalmából, emlékszobát nyitottak Podhradsky Györgynek, aki 40 évig volt a falu lelkésze. Az  ünnepségsorozat részeként tervezik  egyházi énekek bemutatását is. A gyülekezet nőtagjai kiállítják a kézimunkáikat és a finomságaikat (megnevezése célszerű lenne). A múlt évben 34 istentiszteletet tartott,  4 gyermeket konfirmált, 96 hívőnek osztott Úrvacsorát, továbbá  két  családnál és a kórházban is szolgált a beteg híveknek a lelkészasszony.

Wellnescentrum
 

A termálfürdő

A falu ismertes termálfürdőjéről, melyet évente 80 ezren látogatnak  meg. Ez az üdülést és pihenést nyújtó létesítmény ebben az évben nagy változásokon ment keresztül, új wellneshotel készült el 47 szobával, több medencét építettek  és nyitottak meg  57 m hosszú csúszdával. Az Aquapark 37 C vizével, amely 520 m  mélységből tör fel,  várja új létesítményeivel a külföldi vendégeket,  főleg az Ipoly magyar oldaláról. Erre a célra szolgál, a 9 km-re lévő, rárospusztai határátkelőhely is.

 

Az alsósztregovai és a vanyarci polgármester találkozása

A falu polgármestere, már második választási időszakban, Dusan Malis, aki baráti kapcsolatot tart fenn a magyarországi  Vanyarc településsel, ahol szlovák kisebbség is él.
Madách Imre kastélya, a szlovákiai magyar kultúra múzeumának ad otthont, melyet minden évben nagyon sok magyar turista látogat meg.

      Az eredeti szlovák nyelvű cikket írta és a fotókat készítette: Ján Jančovic
Szlovák nyelvről magyar nyelvre fordította: Csiba Csaba
Lektorálta: Szentjóbi Szabó Andor

Magyar Katolikus Lexikon > G > Gergely-járás
________________________________________

Gergely-járás, Gergely-nap, gergelyezés: iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő dramatikus játéka március 12-én, Nagy Szt Gergely pápa napján. - IV. Gergely p. (827-44) rendelte el, hogy Elődje ünnepnapja az isk-s gyermekek sajátos ünnepe legyen. A ~ rendeltetése kezdetben az iskolások toborzása volt. A kk-ban a tanév téli és nyári félévre oszlott. A téli félév novemberben, a nyári márciusban kezdődött. Gergely p. napja volt a tanévkezdés időpontja. 1599: a →Ratio Studiorum a tanévkezdést őszre tette, de egyes isk-k (pl. Erdélyben) még a 19. sz. első felében is ragaszkodtak a hagyományos kk. tanévszerkezethez. A ~ iskolába toborzó funkciója idővel formálissá vált, adománygyűjtő (mendikáló), játékos jellege azonban megmaradt. - Az ünnepléshez tartozott, hogy a gyermekek játékból gyermekpüspököt és mellé 2 káplánt választottak. Különböző foglalkozások jelmezeit és jelvényeit magukra öltve elkísérték a gyermekpp-öt a tp-ba, kinek ott versbe szedett prédikációt kellett tartania. Ezután bejárták a várost, az isk-kezdést hirdetve énekszóval új növ-eket toboroztak, s az emberek megajándékozták őket. A ~ ném. nyelvter-en nagyon kedvelt szokás lett. - A ~ Mo-on is virágzott. Éneke az orsz. középső részén (Esztergom, Heves, Nógrád, Pest vm., Jászság): Szent Gergely doktornak - híres tanítónknak - az ő napján / régi szokás szerint - menjünk Isten szerint - iskolába. // Lám a madarak is - hogy szaporodjanak - majd megjőnek / a szép kikeletkor - sok szép énekszóval - zengedeznek. // Mert illyetén helyben - mint gyümölcsös kertben - a fiatal / nevelkednek ifjak - gyermekek jó fiak - Isten által.// Illy helyben királyok, - úrfiak, császárok - taníttatnak / a szegény árvák is - elhagyott fiak is - oktattatnak.// Ti is ezenképpen - jertek el nagy szépen iskolába / Holott szép tudományt - vegyetek adományt - üdvösségre.// - Szereplői nálunk: „Gergely katonái”, v. „szent Gergely vitézei”, rendszerint iskolás fiúgyermekek, akik Szt Gergely p. napján az isk-nak egykor tanulókat toboroztak, s maguknak, az isk-nak, az isk-mesternek adományokat gyűjtöttek. A csapat tagjai: pp., kapitány, deák, fullajtár, huszárok, valamint az adományokat gyűjtő, hordozó „szatyros” v.”nyársas” (nevét arról a nyársról kapta, melyre egykor az adományul kapott szalonnát, lepényt fölnyársalták). Öltözetük szerepüknek megfelelő: a pp-nek pp-süvegszerű, a többinek a régi huszárcsákóra emlékeztető fejrevaló. Fölszerelésükhöz tartozik a vitézi fakard, Göcsejben szines kendő is van a vállukon, talán az egykori kacagány jeleként. Dugonics följegyzése szerint egykor lovon jártak, „zászlóval, kardosan, szalagos süvegben toborozták az iskolától húzódozó gyermekeket. Tartásuk, mozgásuk, énekük is katonás. Bár a szokás nyugati eredetű, némi külön magyar színe is van: verseiben, énekeiben, s bizonyára a szerepek megjátszásában is egykori katonatoborzók emlékei élnek.” - A Ny-i országrészeken a ~ szokáselemei összekeveredtek a II. 3-i balázsolással, melynek célja a legrégibb, 1650 k. változata szerint szintén a diákok számára való adománygyűjtés. A szigetközi balázsolóknak 11 tagja, a pp-nek szekretariusa is van, s a katonáknak „gyenyerálisa, seborvosa, isterázsamestere”; a „fullér” kalamussal és kalamárissal jár, s a parasztnak kapa van a vállán. A kosaras adománygyűjtők között lányok is vannak. A legrégibb változatban lányt is kérnek a gazdasszonytól. - A ~ a →rekordáció egyik jellegzetes alkalma. Az újkorban az ev. isk-k is átvették játékos katonai toborzás jelleggel, de több helyen, így Brassóban a későbbi időkben máj. első napjára került át. Élt a hétfalusi ev. csángók körében is. Jellemző, hogy a kétajkú Ipolyszögön m-ul és szl-ul is gergelyeztek, aszerint, hogy milyen házhoz mentek be. - A ~sal kapcsolatos visszaélésekre 1274: a salzburgi zsin. figyelmeztetett. A ~ szokása az isk. évkezdet megváltozásával feledésbe merült, de a Mikulás-járásban, s Rómában az Ara Coeli-baz. karácsonyi gyermek-prédikációiban továbbél. Egyh. isk-kban, szem-okban is szokás volt →aprószentek napján (XII. 28.) a ~hoz hasonlóan a növ-ek közül egy napra teljes elöljáróságot választani. A ~ bizonyos elemei ma a →farsangban fedezhetők föl. **-B.E.

Pallas VII:937. - LThK 1930. V:955. (s.v. Kinderbischof) - Bálint I:250. - MNL II:283, 358. - Székely 1995:151.