Get Adobe Flash player

Szilágysomlyó

Szilágysomlyó a XIII. századtól épült ki a Kraszna mindkét partján, a Magura hegység alatt. A város jelenlegi létszáma 18000 főre tehető, melynek egyharmada magyar, kétharmada román nemzetiségű. Somlyó története évszázadokon keresztül összefüggött a Báthory-család történetével. A Báthory-család, nemcsak Erdély egyik nagy földbirtokosa volt, hanem számos fejedelmet és más vezető, irányító személyiséget is adott. Így elmondható, hogy Szilágysomlyó történelme jelentős. Báthory család kiemelkedő személyisége Báthori István, aki 1533. szeptember 27-én született. Keresztelője a gyönyörű somlyói gótikus katolikus templomban volt. Iskoláit Somlyón kezdte, majd a Páduai egyetemen folytatta. A katonai pálya vonzása vagy a kor szokásai rövidesen harcba szólították. 1552-ben kardját már az egri harcokban forgatta. Európai szintű gondolkodása, általános és katonai felkészültsége alapján hamar a főurak vezéregyénisége lett, tekintélye egyre nőtt, 1571-ben fejedelemmé választották. Egy szétzilált Erdélyt vett át, amit nagyon gyorsan sikerült felvirágoztatnia.

Báthory István fejedelem ívelő pályája – Isten akaratából – nem ért véget Erdély határain belül. 1576. május 1-jén világra szóló ünnepség keretében a krakkói székesegyházban Lengyelország királyává koronázták. Ő lett Lengyelország nagy királya, s e nép körében még ma is él az egykori mondás „Vagy sosem született volna, vagy ha született, akkor örökké élne.” Kálvin János és Luther Márton által elindított reformáció leggyorsabban Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Skóciában, Magyarországon és Erdélyben terjedt el. A reformáció idején Somlyón kb. 300 lélek élhetett, melynek fele református volt. 1615. szeptember 27-e és október 13-a között tartott kolozsvári országgyűlés, a Romana Ligioni, az urak kérésére engedélyezte, hogy Somlyón a templom azé a felekezeté legyen, amelynek több híve van. Így a templom a katolikusoké lett. 1797. augusztus 5-én Somlyó életében kiemelkedő esemény következett be: a Magura lejtőjén, a várhegy oldalán a Csorgó utcában két kecskepásztor megtalálta az úgynevezett Gepida-kincsek egy részét, melyet napjainkban is a Bécsi Császári Múzeumban őriznek. 100 évvel később 1889-ben ugyancsak a Csorgó utcában egy házalap ásása közben a felszínre kerültek az újabb somlyói Gepida-kincsek, amelyeket a Budapesti Nemzeti Múzeumban őriznek. A kincsek elrejtésének körülményei és ideje napjainkban még nem ismert.

A 300 éves történelmi múlttal rendelkező Alberti Evangélikus Gyülekezettel szemben  több mint 100 évvel hosszabb történelmi múltra tekinthet vissza szilágysomlyói testvérgyülekezetünk, amellyel kapcsolatunk 1992-ben kezdődött. Akkor egy, a gyülekezetünkbe tartozó család ismerkedett meg a szilágysomlyói református lelkész házaspárral Dunántúl egyik üdülőjében. A közös nyaralásból meghívás lett, melynek eleget téve Albertiből – még abban az évben – Iker Ferenc és kedves felesége néhány fiatallal együtt meglátogatta Mike Zoltán lelkészt, a családját, valamint a gyülekezet fiataljait. Így 1993-tól élő kapcsolat alakult ki a gyülekezeti tagok között. Szokássá vált a két gyülekezet váltott helyszínen történő évenkénti találkozása a vendégek családoknál való elszállásolásával. Így nagyszerű baráti- és rokoni kapcsolatok alakultak-alakulnak ki, illetve sikerül egymás kulturális- és természeti értékeit is jobban megismerni. Kapcsolatunk tartalmas, mégis indokolt ennek továbbgondolása elsősorban a fiatalok aktív szerepének erősítésével.

 

Sepsiszentgyörgy

1332-ben alapítják," Santo Georgio ", megnevezéssel. Talán azon városok közé tartozik, minek  a nevét számtalan esetben megváltoztatták. 1417-ben Zsigmond Király is meglátogatta Sepsiszentgyörgyöt, és városi rangra emelte. 1461-ben különféle okmányokban mezővárosként is említik. A református templomot egy középkorban épített Szent Györgynek szentelt plébánia templom alapjára építették a 14-15 században. A mai templomot Daczó Pál 1547-ben erőddé építette át. Ebben az időben épült a belső várfal is. A külső várfalat a 17. században építették, de a 20. században egy városrendezés során lebontották. Sepsiszentgyörgy lakossága a külső támadásoktól sokat szenvedett, ugyanis 1661-ben a tatárok nyomorgatták a várost, aztán a támadás nyomait még ki sem heverte alakosság, és máris a törökök igájába kerültek 1661-ben. 1728-ban és 1738-ban földrengés pusztította a várost, melynek következtében megsérültek a várfalak. Leomlott a templomtorony is, melynek újjáépítésére a nehéz helyzet miatt csak 1761-ben került sor.

Hol is van Sepsiszentgyörgy? Kovászna megye legnagyobb városa, Erdély délkeleti szögletében fekszik, mintegy 10 négyzetkilométeren. A Kárpát-kanyarral körülvett háromszéki medence, a sepsi, a kézdi és az orbaiszéki székelyek földje. Őseik az ezredforduló küszöbén telepedtek le. Mária Terézia 1764-ben a székelyeket kötelezte határőrségi feladatokra. Még száz esztendő sem telt el és a várost ismételten földrengés pusztította. Áldozatává vált a templom és a torony. A város legdicsőségesebb korszaka 1848-49-es szabadság harc volt.1848 november 16-án kimondják a székház dísztermében - Gábor Áron fellépésének köszönhetően- kimondják Háromszék önvédelmi harcának szükségességét....." Itt azon a világtörténelemben páratlanul álló jelenet, midőn ezen kis terület maroknyi népessége a szabadságharc szellemétől lelkesülten,e gy birodalom győztes hadseregének dobta oda a kesztyűt, és itt gyűlt össze 13 nappal később azon kis csapatja a hősöknek, mely ezen határozatot érvényre emelte. S harangjaikból öntött ágyúival, önteremtett fegyverzettel és lőporral síkra szállt a rendezett hadseregekkel szemben és oltalmazta meg Szék területeit mindenféle inváziótól. Sepsiszentgyörgy lakossága 1910-ben 8665 fő, 1992-ben 68359 fő, melyből a magyarok száma 51073 fő volt.

A reformáció időszakában, Erdély területén viszontagságos körülmények között a élet a reformátusokkal együtt az evangélikusok. Mai utódaik Erdély evangélikus püspöke: Adorján Dezső Zoltán fennhatósága alatt lévő Brassói Egyházmegyéhez tartoznak l9 községgel együtt. Esperesük Zelenák József lelkész, egyházmegyei felügyelőjük: Fülöp Károly. Sepsiszentgyörgy evangélikus temploma 1998-ban épült. Megépítése mérföldkő volt a gyülekezet életében. Előtte csak egy 60 fős gyülekezeti termük volt, ahová gyakran háromszázan is bezsúfolódtak. A népesség növekedése a Barcaságból betelepült fiatalokból tevődött össze. Ők Sepsiszentgyörgyben maradva, családot alapítva ott keresztelték és konfirmálták meg gyermeküket, és létszámuk ma 1000 főre tehető. A gyülekezetet a winterthuri-iak 2009-ben orgonával, a német evangélikus egyház pedig három haranggal ajándékozták meg.  A sepsiszentgyörgyiekkel Albertirsa  evangélikus gyülekezetei 2004 novemberében létesítettek testvér-gyülekezeti kapcsolatot, melyek közül csak az irsaiak részéről működik zavartalanul. Az Alberti gyülekezet részéről a kapcsolat felvétele  és annak új tartalommal való megtöltése folyamatban van.

 

 

Olari

Olari Finnország déli részén fekszik közel Helsinkihez. Finnország lakosainak létszáma 5.400 519 fő (2011-es adat). Területe 338.000 km2. Közigazgatásilag 5 tartományra és egy megyére osztották. A megye valójában egy sziget, mely a Balti tengerben van sok apró szigettel együtt.

Finnország történetéről röviden: a keresztes hadjáratok idején a 12.sz-ban Finnországot „önálló tartományként” Svédországhoz csatolták, így a nyugati egyházak részéve vált. 1323-ban húzták meg először Finnország keleti határait.

1809-ben Finnországot nagyhercegségként az Orosz Birodalomhoz csatolták. Széles körű autonómiát kaptak a belügyek irányítása tekintetében. A külügy és a hadügy viszont Oroszországhoz tartozott. I. Sándor uralkodása alatt Helsinkit tették meg fővárosnak, és az egyetemet is áttelepítették. Addig Turku volt a főváros. 1899-ben II. Miklós cár jelentősen korlátozta a finnek jogait, valójában ekkor kezdődött az elnyomás első szakasza, amely az 1905-ös nagy sztrájkig tartott. 1906-ban megújították a finn parlamenti rendszert és Európában először a nők is szavazati jogot kaptak. Finnország 1917. december 6-án vált független állammá.

A II. világháború mélyen érintette Finnországot. 1939-1940-es téli háborúban és a háború 1941-1944-es folytatásában a Szovjetunió ellen álltak hadban. 1944-1945-ben Lappföldön a németek ellen folyt a háború, melynek eredményeként a német katonákat kiűzték Finnország területéről. A béketárgyalások során Finnország elveszítette karjalai területei egy részét és északi kikötőjét, Petsamo-t. A háború befejezése után súlyos háborús jóvátétel megfizetésére kötelezték. 1995-ben Finnország az Európai Unió tagja lett, és azóta is a leggyorsabban fejlődő országok közé tartozik, melyet az elektronikai iparág fejlődésének köszönhet.

Finnország területének 70%-a erdő, 10%-a víz (az ezer tó országának is nevezik). Időjárásában megfigyelhető, hogy a legmelegebb hónap a július és az augusztus, a tavasz és az ősz viszonylag enyhe, a tél, elsősorban az északi sarkkörön túli területeken, viszont nagyon zord.

Néhány gondolat erejéig szólni kell a Fővárosi régióról, amely magában foglalja Helsinkit, Espoo-t, Vantaa és Kanniainen kisvárost. Valójában ez a régió egységes városképet mutat, összehangolt közlekedéssel és egyéb szolgáltatásokkal. 

Espoo-ról két adatot kell mindenképpen jelezni, az egyik az, hogy 312 km2  fekszik és lakosainak száma 224.231 fő. Espoo közepén helyezkedik el Olari.

Olari lélekszáma 30.000 fő melyből 74% a városban él, 26% külterületen. Az Olari gyülekezet létszáma 22.000 fő. Egy új és egy régi templommal, valamint öt kápolnával rendelkeznek. Azon gyülekezeti tagok, akik elcsendesedésre, imádkozásra vágynak, vagy lelki gondozásra szorulnak, lakóhelyükhöz közel találnak lehetőséget arra, hogy elcsendesedjenek vagy egyéni problémájukat a szolgálatot teljesítő lelkésszel, segítőkkel megbeszéljék. Olariban a szociális gondozás igen magas színvonalú, jó a kapcsolatuk az állami szervekkel. A lelki gondozást teljes egészében az egyház végzi.

Az Olari gyülekezetben évente:

• 380-400 gyermeket és felnőttet keresztelnek meg;

• 120 esküvőt tartanak;

• és ugyanennyi temetést;

• 300 fő konfirmandus végez egy esztendőben.

Az Olari gyülekezettel való testvérkapcsolatunk kezdete 2002-re tehető és az utóbbi években lépéseket tettünk ennek a kapcsolatnak az elmélyítése érdekében. Az Olari gyülekezet olyan sok tapasztalattal rendelkezik, melynek tanulmányozása az Alberti gyülekezet életében is megfontolandó. Eredményesen tudják az ifjúságot megszólítani, megtalálták azt a formát, mely jól szolgálja az ifjúság érdeklődési körét, melynek megvalósulási formája a konfirmációs táborok (egy évben 10 ilyen tábort rendeznek). Az Olari gyülekezetben közel 70 főállású dolgozó van, melyből 13 fő lelkész. Vezető lelkészük: Salla-Maria Viitapohja. Az Olari gyülekezetben nagyon sok a kisegítő munkás a diakóniai és ifjúsági munka területén. A diakóniai önkéntesek csak pályázat útján tudnak bejutni. Másfél-két éves iskolát is el kell végezniük, ahol elsősorban a diakóniai munkával ismerkednek meg.