Get Adobe Flash player

alt

 

Iker Ferenc felügyelő:

Miért vállaltam a felügyelői tisztséget?

Azért mert fontosnak tartom, hogy képesek legyünk felelősséget vállalni közös ügyeinkért. Az ember többféle szintű közösségben éli le az életét. A család, a munkahely viszonylag egyértelmű közösségi teret jelent. Én hasonlóképpen gondolkodom a gyülekezetről is. A közös ügyeinkért való felelősségvállalás számomra azt jelenti, hogy tevékenyen és önzetlenül vegyek részt annak a gyülekezetnek az életében, amelyhez tartozom.

 

 

 

 

 

 

alt


Farkas László
másodfelügyelő:

Amikor jellemezni akarom szűkebb pártriámhoz, illetve az Evangélikus Gyülekezetekhez kapcsolatomat, mindig azt mondom, hogy az összes ősöm az alberti, illetve az irsai evangélikus temetőben van eltemetve, ezért ezer szálon kötődök Albertirsához. Irsán születtem, az Irsai Evangélikus Gyülekezetben konfirmáltam, és miután Albertibe költöztünk, az ottani közösségben éltem és dolgoztam. Itt lettem először presbiter, majd másodfelügyelő. Amikor kiálltam a gyülekezet tagjai elé, sokszor „láttam” a padokban ülni nagyszüleimet, édesanyámat, édesapámat. Különleges felelősséget éreztem azért, hogy a gyülekezet tagjai olyan közösséghez tartozzanak, ahol minden róluk és értük szól. Amikor azt tapasztaltam, hogy a dolgok rossz irányba tartanak,  akkor úgy gondoltam, azt a tudást, azokat a kapcsolatokat, amellyel rendelkezem, a jobbítás szolgálatába kell állítanom. Ezért vállaltam el  a jelölést, és ennek szellemében végeztem a munkám. Most a második ciklusban dolgozom, remélve, hogy továbbra is hasznos tagja lehetek annak a közösségnek, - így szolgálva meg a bizalmukat - amely világi vezetőjének választott.

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk. 12,48)

 

 

alt
Kovács Zoltán
gondnok, presbiter:

Kovács Zoltán vagyok, 1982-ben születtem, az Alberti Evangélikus Egyházközség tagja vagyok születésem óta. 2006 óta vagyok presbiter. Első ciklusomban a Számvevőszéknek, és a Jelölő Bizottságnak voltam tagja. 2012-ben megválasztottak gondnoknak, és Jelölő bizottságbeli munkámat is megtarthattam.

Hogy miért vállaltam?

Egy idézet miatt, melyet még a középiskolában olvastam:

„Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.” (Mahatma Gandhi)

 

 

 

alt
Ikerné Roszík Márta
számszéki elnök, presbiter:

Számvevőszéki elnökként szeretném a gyülekezetben és intézményeiben folyó munkát segíteni, előbbre vinni.

 

 

 

 

 

 

 

 

alt
Végvári Pálné
pénztáros, presbiter:

Anyai ágon evangélikus családba születtem, Irsán. Házasságom óta Albertiben élek. Az első ciklusban eltöltött idő gyorsan elszaladt. Újból felkértek a presbiteri- pénztárosi szolgálatra, melyre örömmel igent mondtam. Meggyőződésem, hogy a ránk bízott feladatokat tisztességgel kell végezni, a hozzárendelt titulusok csak eszközként szolgálnak.

Beiktatási igém:

„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor. 1,9)

 

 

 

 

alt
Revuczky László
gyűjteményi felelős, presbiter:

„Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt. 9,37-38)

Ezek a mondatok jutnak eszembe, hiszen az egyházközségünkben is igen sok és sokrétű feladat vár megoldásra. Ehhez szeretnék hozzájárulni a szolgálatommal.

 

 

 

 

 



alt
Andó Csaba
presbiter:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

Ezért felelősségem presbiterként az egyházban szolgálnom.

 

 

 

 

 

 

 

alt
Andó Csabáné
presbiter:

„… nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor. 6,19-20)

Ez a konfirmációs igém, amely indította a szívemet a szolgálatra, hogy presbiter legyek.

 

 

 

 

 

 

alt
Bartos Márton
presbiter:

Nevem Bartos Márton, az Alberti gyülekezet tagja vagyok 1983 óta. Gyerekkoromban az Irsai gyülekezetben nőttem fel. Édesapám is a gyülekezet presbitere volt. Én az Alberti Evangélikus Gyülekezet presbitere 1988 óta vagyok. 1996-től 2012-ig a gyülekezet gondnoka voltam. A mostani választásnál presbiteri megbízást kaptam, amit szeretnék becsülettel betölteni.

„Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid. 10, 39)

 

 

 

 

 

alt
Délkuti Pálné
presbiter:

Az elmúlt hat év presbiteri munkám rádöbbentett arra, hogy egyházközségünkben még nagyon sok feladat vár megoldásra. Szeretném, ha további munkámmal segíteni tudnék abban a feladatsorban, amit az új presbitérium célul tűzött ki maga elé. Számvevőszéki tagként az egyházközség alá tartozó intézmények ellenőrzésével is szeretnék segítségükre lenni.

 

 

 

 

 

 

 

alt
Fazekas András
presbiter:

Az Alberti Gyülekezetben 1996 óta végzem a presbiteri szolgálatomat a számvevőszék tagjaként. Munkámban a számviteli fegyelem megtartását tartottam szem előtt. A rendezvények aktív szervezőjeként a színvonal mellett mindig a takarékosságra törekedtem. Szűkebb és tágabb családom segítségével törekszem a rendezvényeken kellemes, meghitt, családias légkört szervezni, hogy a gyülekezet minden tagja és résztvevője jól érezhesse magát. Mottóm a konfirmációs igém: „Légy hű mindhalálig s neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)

 

 

 

 

 

alt
Fazekas Károlyné
presbiter:

Az előző ciklusban az egyházfenntartási-járulék beszedését vállaltam, melynek során megismertem a családokat. Látogatásaim alkalmával sokan szívesen fogadták a hívó szót, meghallgatták az általam adott tájékoztatást, többen értésemre adták: visszavárnak. Fontosnak tartom, hogy segítséget nyújtsak az azt igénylőknek a személyes jelenlétemmel, beszélgetéseimmel. Feléjük kapocs szeretnék lenni ahhoz, hogy ne szakadjanak el a gyülekezettől. Feladatom, hogy ébren tartsam bennük annak a lehetőségét, hogy a templomi csend és a lelki megújulás rájuk is vár. Jézus Krisztus megnyugvást kínál számukra is.

 

 

 

 

 

alt
Hepp Éva
presbiter:

Tősgyökeres albertirsai vagyok. A 2000/2001-es tanévtől kezdve az Alberti Evangélikus Általános Iskola matematika-ének szakos tanáraként dolgozom. Az iskola és a gyülekezet énekkarait több mint 10 éve vezetem. Munkám során az egyik legfontosabb feladatomnak tartottam a közösség szervezését és összetartását. Presbiterként ezt szeretném még hatékonyabban végezni, így szolgálva a gyülekezetet és annak jövőjét.

 

 

 

 

 

 

alt
Kassík Károly
presbiter:

1988 óta vagyok a presbitérium tagja, megtiszteltetésnek tartom, hogy ismételten megválasztottak. Jól érzem magam, és a közösség hasznos tagja akarok lenni. Szeretnék mindenki szolgájává válni, legjobb tudásom szerint építeni az Alberti Evangélikus Gyülekezetet.

 

 

 

 

 

 

 

alt
Kemenár János
presbiter:

Nagyon röviden szeretném leírni, hogy miért lettem presbiter:

Gyerekkoromtól kezdve az evangélikus egyház rendje szerint neveltek a szüleim. Mindig is érdekelt az egyház működése, felépítése és a benne folyó munka. Már korábban is hívtak régi presbiter testvéreim, hogy lépjek közéjük. Ez után jött Szmolár tisztelendő úr személyes megkeresése, amire igent mondtam. Örülök és megtiszteltetésnek veszem, hogy szeretett egyházamat ilyen módon is szolgálhatom.

 

 

 

 

 

alt
Lehoczki Károly
presbiter:

1996 óta vagyok az Alberti Evangélikus Egyházközség presbitériumának tagja. Azért vállaltam a tisztséget, mert fontosnak tartom a személyes példamutatást a gyülekezet számára. Egy igaz, jó presbiter minden esetben a gyülekezet hivatalos álláspontját képviseli.

 

 

 

 

 

 

 

alt
Mag Pálné
presbiter:

Az Alberti Evangélikus Egyházközség gyülekezetében presbiterként szolgálni számomra fontos küldetés. Isten segítségével, szeretném munkámmal a gyülekezet közösségét, jelenét és jövőjét építeni. Évek óta családi életemben, hivatásomban és presbiteri munkámban a következő ige útmutatása szerint próbálok élni és dolgozni:

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik. 6,8)

 

 

 

 

alt
Mányi Sándorné
presbiter:

Megkereszteltetésem, neveltetésem, munkám ehhez a közösséghez köt. Emlékeim között él a Kostyalik nagyapa vasárnap reggeli készülődése. A templomba menetel előtti szertartás mindig ugyanúgy zajlott, nyugodtan, komótosan. Most az ő helyén ülve, presbiterségének nyomában haladva kötelességemnek érzem folytatni azt, amit elkezdett, vagyis a közösség érdekében hasznosat és jót cselekedni. E közben pedig szem előtt tartom az igét: Törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.(1Tim 6,11b)

 

 

 

 

 

alt
Raczki Zoltán
presbiter:

Azért vállaltam a presbiterséget, mivel egy, a Jézus Krisztus által vezetett szeretetközösségbe tartozni az élet legfelemelőbb érzése.

„Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt. 133,1)

Lewis Caroll szavaival élve: „Az élet egyik legnagyobb titka, hogy igazán csak olyasmit érdemes csinálni, amit másokért teszünk.”